V.V. Taratorin – A HADVISELŐ LOVASSÁG

A lovasság története az ókortól a napóleoni háborúk korszakáig

Író: V.V. Taratorin (В. В. Тараторин)

Kiadás éve: 1999

Kiadó: Харвест (Aratás)

Könyv adatai: 432 oldal, 525 gramm, oldalai 220x240 mm.

Hadtörténeti Könyvtár sorozata (Библиотека военной истории)

Hadtörténeti műfajú, orosz nyelvű kiadás (jelenleg nincs magyar fordítás).

Eredeti cím: КОННИЦА НА ВОЙНЕ История кавалерии с древнейших времён до эпохи Наполеоновских войн

Megjegyzés a fordításhoz

A könyvből fogok tizenkét ábrát bemutatni.

Az orozs 'средневооруженный' (’Srednevooruzhenny’) kifejezés ez szóösszetétel ami az alábbiakból áll: 'средне' - közepes; 'вооруженный' – fegyveres. Ennek a kifejezésnek a magyar nyelvre faló lefordítása a 'közepes fegyverzetű' de mivel a páncélozottságról van szó helyesebb a 'közepes (páncélozottságú) lovasság' röviden a 'közepes lovasság' kifejezés. A fordításoknál a 'közepes fegyverzetű' kifejezést használom, hogy nyelvi megfogalmazásban közelebb álljon az oroszhoz. A 8-11. századi korban a gyakran a közepes és nehéz lovasoknak azonos volt a fegyverzetük, de megemlítem az avarok esetében egy nehéz lovas hosszabb kopját használt amit két kézben tartott illetve páncélzatából adódóan nem hordott pajzsot. Nem könnyű egy közepes és egy nehéz lovasságot elkülöníteni és megjeleníteni illusztrációban pedig feladatköreik teljesen más volt, könnyű lovasság esetében ilyen probléma nincs.

A napkelet harcosainak fegyverzete egy kulturális elgondoláson alapult miszerint a lovas harcosnak az alapvető távolsági fegyverek az íj és tegez(ek)ben lévő nyilak mellett elsődleges közelharci fegyverként szablyát, másodlagos közelharci fegyverként fokost vagy buzogányt esetleg korbácsostort, lovassági fegyverként két kopját hordjon magával. Ezek megvannak mint a három lovasságon a könnyü-, közepes- és hehéz illetve a köztes lovasságnál. Mindig a harci feladatokhoz igazították hozzá a fegyverzetüket és páncélzatukat, a harcos ha nem tudta jövedelméből megvenni egy szükséges elemet a felettese (kán, törzsvezető stb) kipótolta azt. Amennyiben ezek valamelyike nincs meg az hiányos felszerelésnek tekinthető. Így hangolták össze a távolsági és közelharci fegyvereket. Erre a fegyverzeti alapja alakították a páncélzatukat. A lovas-íjászok kifejezés nem jelent csak távolsági fegyverzetű lovasságot.

Ilyen napkeleti népek a kazárok, kangarok, besenyők, magyarok, bolgárok, avarok, kunok, oguzok, alánok, kálizok, kimakkok és karlukok. Nagyobb népcsoportokban a kaukázusi hunok, kaukázusi törökök, közép-ázsiai törökök és török-iráni népek.

Az alul látható illusztráción az említett alap fegyverzet jól megfigyelhető.

Páncélzat adja meg a klasszikus lovassági besorolást:

Könnyű lovasság.

Közepes lovasság.

Nehéz lovasság.

És az átmenetek:

Könnyű és közepes lovasság átmenet.

Közepes és nehéz lovassági átmenet.

Páncélzatukat minden harcos saját maga alakította ki a jövedelméhez mérten. Az hogy a sisak annak nyakvédő sodronya ill. a sordony-vértezetek a lamellás páncélzatok, alkalrvédők, puha páncélzatok hogy egészítették ki egymást és hogyan lehet beilleszteni a lovassági besorolásba most nem térek ki részletesen!

Képek

.

.

Megjegyzés a képpel kapcsolatban:  A fejedelem kíséretét besenyő harcosok alkotják. Jellegzetes keleti csúcsos, szegmentált vas sisakokhoz tartozó sodrony nyakpáncélzat [ang., ’camail’] illetve a négy lófarkas, lándzsás-holdsarlós hadijelvények és azok zászló szabása is ezt megerősítik. A menet elején lévő alak orosz (rég., Rusz) a többi besenyő (rus., Pečenegi/Pečenezi). Megjegyzés: A zászlók szabás alakját a kunok is használták ill. később a oroszok átvették ’lófarok’ nélkül.

.

.

.

Megjegyzés a képpel kapcsolatban: A ábrázolt harcos fegyverzete és páncélzata török (szeldzsuk) és perzsa technológiájú, ill. ezek kombinációja.

.

.

Megjegyzés a képpel kapcsolatban: A könnyű lovas kaftánja alatt sodronying van.

.

.

.

50. Ábra.

Megjegyzés a képpel kapcsolatban: A magyarok 9-10. századi lovasságának fegyverzete és páncélzatának kérdése meglehetősen kétségbeejtő! Ezt a hiányt az MTA mai napig képtelen pótolni, pedig a rendszerváltás után lehetőségei nagyban javultak. De azt a történelmi dogmát miszerint csak könnyű lovassággal rendelkeztek mindig nem változtatta meg és nem cáfolta meg [állami tankönyvek]. Megjegyezném ennek egyik oka, hogy egyes ’szoc-történészek’ sajnos a helyükön maradtak. Tény rehabilitálni a magyar történelmet hatvannégy év kiesett idő után nehéz, de elméletileg a munkafeladatokhoz tartozik. Időben az Avar Kaganátus és a Besenyő-Kangar Kaganátus (Besenyőország; gör.  ’Patzinakia’) később Kun-Kipcsak Kaganátus (Kunország; lat., Cumania) lovasairól nagyjából pontos ismereteink vannak, de a keletről nyugatra való vándorlásban a köztük elhelyezkedő magyarok akik ma is önálló állammal, fejlett népi kultúrával , saját nyelvükkel rendelkeznek nem „tudjuk”. Régészeti szempontból a ’pécsi-sisak’ megcáfolja a „könnyűlovas” elméletet mivel  a sisakhoz biztosan hordtak sodronyinget. Elméleti szemszögből a ’közepes lovas’ ha sodronypáncélzata fölé fűzött-lamellás köpenypáncélzatot helyezése már nehéz lovasnak számít vagy 'közepes-nehéz átmeneti lovassághoz' tartozott.  A sisak és a körkörösen rögzített nyakat és arcot védő sodrony nehézlovasra utal. De ennek kérdése egy másik bejegyzés. Másik elméleti szemszög az, hogy a magyar nemességnek fegyverzete, páncélzata a kazár hatású volt. A kazáriai lázadás előtt időszakban a politikai vezető réteget adó úgynevezett "betért kazárok" pontosabb kifejezéssel "kuzárok" [kaukázusi törökök, tengrista-zsidó (kevert elemű) vallásúak] nem katonáskodtak, zsoldosokat alkalmaztak [besenyők, kálizok]. De a tengrista és muzulmán hitvallású kazárok megtartották fegyverzetüket és páncélzatukat akkor is ha a egy részük a környező államokba kényszerültek menekülni.

Sajnos az illusztrátornak ’vakon’ kellet dolgoznia így a korszakban a keleti lovasokra jellemző felszerelésből alkotta meg a magyar lovast. De tudta, hogy a magyaroknak rendelkezniük kellett páncélzattal! Apró szépséghiba hogy a magyarok nem hordtak a szegmentált sisakjukon ’lófarok tincset’, madár tollakat és szalagok voltak rajtuk, amik rangjelölést is mutatták [néprajzi következtetés].

A világtörténelemben nem létezett homogén csak „könnyűlovas haderővel” rendelkező nép a szteppén! Életképtelen állapot. Maguk a szkítákról akik a kulturális alapot megteremtették a „lovas népeknek” biztosan tudjuk hogy kialakult náluk a klasszikus hármas felosztású könnyű-közepes-nehéz lovasság. Vannak akik a két felosztású ókori mintát tartják valószínűbbek: köznép - könnyűlovasság, nemesség - nehézlovasság.

Az a tény miszerint a Magyar Törzsszövetségben helyet kaptak  olyan népek tagjai mint a látható felsorolásban felsorolt, cáfolja a „könnyű lovas” elméletet. Ugyanis ezek a népek Kazáriában fejlett fegyverzettel és páncélzattal kellett rendelkezniük.

• Kálizok - Muszlim vallású, iráni-török nép.  Kereskedés.
• Böszörmények – Muzulmánok, főleg volgai bolgárok de voltak köztük muzulmán kazárok. Böszörmény megnevezés a müzülmán (muszlim) egy alakvariációja, jelentése muszlim vallásúak. Kereskedés, katonáskodás.
• Kazárok - Ezeket a politikából és kereskedelemből kiszorult ill. vallásuk miatt üldözött tengrista és muzulmán kazárok akik Kazár Kaganátustól egyre elszakadó Levédiába érkeztek és csatlakoztak az önállósuló Magyar Törzsszövetséghez. Magyarország helységnevekben ’kazár’ [Nográd m., Kazár] és ’kozár’ [Baranya m., Nagykozár] fordul elő nevük. A kárpát-medencébe több hullámmal telepedtek meg, avarokkal érkezett az első a magyarokkal érkezett az utolsó hullám. Katonáskodás.
• Kabarok -  A ’kazáriai lázadás’ során a Magyar Törzsszövetségben kaptak menedéket. A magyarok három törzsbe rendezték őket. Erős feltételezéssel élve egy összetett népről van szó akik többségükben tengrista, manikeista, nesztoriánus és muzulmán vallású kazárok voltak, kisebb részt pedig kazáriai nemzetiségiek alkották [pl.: alánok, kálizok]. Egyes elméletek szerint a székelyek ősei, másik szerint a mondai Csaba királyfi [lat., Caba; ~’Kaba’ hun tisztségnév] leszármazottai azaz törökös kaukázusi hunok. Ehhez az elmélethez némi alapot ad Észak-Kaukázusban lévő Kabardia [Kabardian; rusz., Къэбэрдей] térség egyik történelmi tartománya és ehhez tartozó Kabard nép. Katonáskodás.
• ’Kazáriai besenyők’ – „Volgai Besenyő Kaganátuson” kívül, nyugatra a Kazár Kaganátusban élő tengrista vallású besenyők akik helyhez kötötten határőrök voltak a muzulmán besenyő zsoldosok akik később jelentek meg a térségben és a ’kazáriai lázadás’ során a többségük a kazárok ellen fordult. Katonáskodás.

.

.

***